Haui bácsi mesél

Bő egy hete voltam életem első KKK-s összejövetelén (aki nem tudná, ez nem a Ku Klux Klánt takarja kivételesen, hanem a Képregénykedvelők Klubját), azon alkalomból, hogy most a meghívott vendég gyerekkorom egyik nagy kedvence, a Bucó, Szetti, Tacsi rajzolója, a Vízipók Csodapók sorozat egykori társendezője, Haui József volt. A magyar képregény történetével foglalkozó írások valamiért az ő munkásságát mindig elfelejtik megemlíteni, pedig ő ráadásul nem is irodalmi feldolgozásokat készített, lásd a Bucó-képregényeket, hanem saját sztorikkal állt elő (Marosi Zoltán íróval karöltve). A Bucó-féle karaktercsalád sztem még ma is működőképes (pl. a rosszak csapata, Umbi, K.O., a patkány stb. ütnek :))). Kíváncsi voltam hát eme számomra mondhatni ikonikus figurára és voltaképpen nem csalódtam. Egy kedves, lelkében fiatalos (egy ölég vicces star wars-os pólóban feszített) bácsika sztorizgatásait hallgathattuk végig, családias hangulatban, bő 2 és fél órában (sajna küzdős volt, mert a karton galériában nincs klíma, volt viszont ingyen bor+sör, külön köszi), hol érdekfeszítő infókkal a múltról és a hőskor magyar animációs filmgyártásáról, hol pedig kicsit túlcsorduló (bár nem mondom, hogy nem jogos) panaszáradattal az életében és munkásságában őt ért sérelmekről (ó, a kecskeméti gonoszok már megint). Nagyon jó volt látni a körbeadott eredeti képregényoldalakat is és még dedikáltattam is az egyik agyonfirkált Bucószettimet, számomra tehát jól telt az este. Haui úr pedig még ma is aktívan dolgozik, storyboardozik, pihenésképpen, szabadidejében készít csak képregényt. Blogja is van, emitt.

Dedikésön by H.J.