2018. dec. 6.

még jam

Ismét egy kis workshopos téma, vettem pár japán Pigma tollat, így volt alkalmam kipróbálni őket. Meg kell mondjam, egészen jók, nagyon szép teltek a feketék. Az első jamom kicsit a szokásos "mit csináljak"-ból született, de tollpróbálgatáshoz kiváló, a másodiknál szinte már felmerülhet a (fél órányi) spontán kiérleltség enyhe gyanúja, miszerint 4 kockában milyen jól be lehet mutatni az időmúlást, a sebességet, ill. némi irányváltást a légy röptén keresztül, na és egy kis tipóZZZzzást. De talán túl is dumáltam most ezt, a jam az csak jam és kész.

2018. nov. 16.

új jam

Ezt az elhagyós, bakteros szösszenetet múlt héten rajzoltam, a Manzart iskolában, ahol amolyan vendégelőadóként képregényes kurzust "mímelek" (vagyis mívelek, na). Ennek volt egy nyári táboros előzménye, onnan megosztom a két kedvenc képemet is. Mélyvíz volt gyerekekkel foglalkozni, mivel nekem nincs pedagógus tapasztalatom, de a végére egészen jól alakult, jó volt a csapat. Fanzint is hajtogattunk, ami szintén új volt nekem is, előző nap este gyakoroltam be. Most pedig tábor helyett őszi workshop-ként folytatódik a dolog, ahova egyik lazító foglalkozásként beemeltem a comic jam-et is (anno még az egyik Szigethez készítettem pár extra jam lapot, azokat használjuk).

2018. nov. 15.

osztatlan szëgedi jam-lékek

Visszautazunk a múltba: tavaly ilyenkortájt lehetett, hogy Szëgedre utaztam az ottani, éppen 9. képregényfesztiválra, volt saját asztalom + fél órás vetítős beszélgetésem, a szervezők nagyon kedvesek voltak, volt omlóSZ vajas pogácsa, minden. Fritzék a Comic Jam Phase 02-vel pedig szemben dzsemmeltek velem. Ha már így estem (vagyis esett), rajzoltam jómagam (vagyis én) is egy kicsit az előre képkockázott blank lapokra, ami az enyhén nihilista csövön éppen kifért. A középső lapra odacameóztam pl. a könyveim és képregényeim ilyen-olyan főbb szereplőit. 

Ez az utolsó kép pedig még a nemokos telefonommal készült és ebbe csak a szöveget írtam be, majd ott hagytam Zoliéknak, amikor éppen nem figyeltek oda, mert teljesen másfele voltak. Fogalmam sincs, azóta mi lett eme opusz sorsa, pl. megrajzolta-e valaha valaki (hogy az archiválást már ne is említsem :P).

Ennek az egész Jam-nek van viszont egy másik aktualitása is, na de azt maj' nemsokára.
Csüsz.

2018. nov. 10.

s végül

Ilyen lett a végleges Hello Wood kiadvány borítója + belülről egy kis részlet a képregényből. A papír tökjó, amire nyomtatták, viszont a fekete színt én valahogy feketébbnek, teltebbnek képzeltem volna. Ha már elült a médiaVIHAR:), akkor megosztom a teljes 7 oldalas képregényt is. Addig is TÜRELEM rózsabokrot terem.

2018. júl. 15.

the horror

El vagyok tűnve. A blogolás halott. Az insta az új.. izé... "insta". Nevermind.
Való igaz, hogy eltűntem, mindenféle okból, bloglustaság, egészségi okok (zsibbadó kar), munkahelyem lett stb., de most pl. akadt egy izgi mellékprojekt, méghozzá a Hello Wood-dal karöltve, az új évkönyvükbe készült egy 7 oldalas képregény. Méghozzá adaptáció, Daphne Samaras rövid horrorparódiája alapján, melyben egy rejtélyes csórompusztai rém szedi táborlakó áldozatait. Nyilván itt nem a történet, meg annak a veleje a lényeg, hanem a körítés és a hangulat. Az biztos, hogy ennyi szereplővel még sosem rajzoltam képregényt. Mindenképp jó móka és jó munka volt. Egyelőre még nem tudom, mikor jön ki pontosan a könyv, de előbb-utóbb a többi oldalt is megosztom majd.

Ja és a blogolás nem halott, csak a turbómarketinget nem tanultam meg jól az Oravecz Nórától. Vagy ilyesmi. Cupp.