2013 utolsó, 65. (!) bejegyzéséhez érkeztünk. Ahogy az archív listát nézem, ez rekord, sosem voltam ennyire aktív, pedig a blogolásnak kábé már le is áldozott, az ember jószerével csak magának ír, no de mindegy - valahol elvileg erre is lett kitalálva. 2014-ben talán új fin... szelek fognak fújni, beindul a behance/tumblr/deviant anyámkínnya, ami csak van, minden fórumon nyomulunk, why not.
No de a sztori:
Nemrég részt vettem egy céges karácsonyi bulin, mint portrérajzoló. Már nem is emlékszem, de utoljára kb. 2007-2008 tájékán csináltam hasonlót és most jó volt újra nekimenni, rájöttem, hogy eléggé bejön ez a munka. Sőt, nem is igazán munka, hiszen jó volt csinálni - annak, hogy "munka" mindig van valami negatív érzete, valami, amit csinálni "kell", de amúgy meg semmi kedved hozzá, csak hát ezzel keresed a pénzed. 4 órán keresztül rajzoltam, szinte megállás nélkül, rendesen el is fáradtam, de ez jóleső fáradtság volt, feltöltődtem. Összesen 16 rajz készült, tehát elmondható, hogy átlagban 15 perc alatt hozok össze egy ilyen rajzot. Később kaptam valakitől olyan visszajelzést, hogy ez sok, meg hogy ennyi ideig nem is bír egy helyben ülni az alany. Meglehet, de az az igazság, hogy a ceruzás elővázlat után, mikor már filctollal kihúzom a rajzot, akkor már nincs is szükségem annyira arra, hogy lássam a modellt, szóval akkor már lazulhat. Amúgy meg senki sem panaszkodott. Sőt, úgy tűnt, mindenki örült a rajzoknak és ez nekem is külön öröm. Az a jó ebben, hogy élesben valósul meg egy rajz, összesen 15 perc van rá, nem is nagyon lehet hibázni, szóval elég intenzív az egész, nincs olyan, hogy újrakezdem, vagy hogy radírozok. Az is izgalmas, hogy mindenféle ember-, ill. arctípus kerül elém, ilyen rövid időre, sűrű váltásokban, ami így elég intenzívvé teszi az egészet, valakivel van interakció, beszélgetés is, megint más csak ül némán (miközben a többiek buliznak a terem másik végében). Az arcokban pedig sokszor benne van egy egész történet. És persze szakmát tekintve én nem vagyok ún. "profi" karikaturista, vagy portrés, mi több, a saját képregényes/rajzfilmes stílusom felé viszem el az egészet, de talán pont itt van a lényeg, hogy ezért jó nekem is, meg ettől kicsit egyedibbé is válik :) és persze ebben is van még mit fejlődni. De nem is akarnám követni a hagyományos, szerintem gyogyó "uborka" stílusú karikatúra-vonalat, amit eleve csinálnak ezren, meg ami felett bőven eljárt az idő és ahhoz sem ragaszkodom pl., hogy feltétlen mosolyogjon minden megrajzolt arc - nem szeretem a fölösleges gagyizást, meg az ál-kedvességet. És azt gondolom, hogy a közönség sem szereti. A rajzolásnál nekem sokat számít, mit vált ki belőlem az adott egyén, aki elém kerül. Ha szomorúnak látom, vagy mérgesnek, akkor ez meg is jelenik a rajzon - persze bizonyos határokon belül, nem sértően eltúlozva. De nem akarom, hogy hazug, ill. egymásra húzható, egyen-gyártott, üres rajzok szülessenek. Hitvallásnak elég ennyi, remélem, akad majd még ilyen munkám.
(a fotók nem a legjobban sikerültek, de remélem, átjön a lényeg)
No de a sztori:
Nemrég részt vettem egy céges karácsonyi bulin, mint portrérajzoló. Már nem is emlékszem, de utoljára kb. 2007-2008 tájékán csináltam hasonlót és most jó volt újra nekimenni, rájöttem, hogy eléggé bejön ez a munka. Sőt, nem is igazán munka, hiszen jó volt csinálni - annak, hogy "munka" mindig van valami negatív érzete, valami, amit csinálni "kell", de amúgy meg semmi kedved hozzá, csak hát ezzel keresed a pénzed. 4 órán keresztül rajzoltam, szinte megállás nélkül, rendesen el is fáradtam, de ez jóleső fáradtság volt, feltöltődtem. Összesen 16 rajz készült, tehát elmondható, hogy átlagban 15 perc alatt hozok össze egy ilyen rajzot. Később kaptam valakitől olyan visszajelzést, hogy ez sok, meg hogy ennyi ideig nem is bír egy helyben ülni az alany. Meglehet, de az az igazság, hogy a ceruzás elővázlat után, mikor már filctollal kihúzom a rajzot, akkor már nincs is szükségem annyira arra, hogy lássam a modellt, szóval akkor már lazulhat. Amúgy meg senki sem panaszkodott. Sőt, úgy tűnt, mindenki örült a rajzoknak és ez nekem is külön öröm. Az a jó ebben, hogy élesben valósul meg egy rajz, összesen 15 perc van rá, nem is nagyon lehet hibázni, szóval elég intenzív az egész, nincs olyan, hogy újrakezdem, vagy hogy radírozok. Az is izgalmas, hogy mindenféle ember-, ill. arctípus kerül elém, ilyen rövid időre, sűrű váltásokban, ami így elég intenzívvé teszi az egészet, valakivel van interakció, beszélgetés is, megint más csak ül némán (miközben a többiek buliznak a terem másik végében). Az arcokban pedig sokszor benne van egy egész történet. És persze szakmát tekintve én nem vagyok ún. "profi" karikaturista, vagy portrés, mi több, a saját képregényes/rajzfilmes stílusom felé viszem el az egészet, de talán pont itt van a lényeg, hogy ezért jó nekem is, meg ettől kicsit egyedibbé is válik :) és persze ebben is van még mit fejlődni. De nem is akarnám követni a hagyományos, szerintem gyogyó "uborka" stílusú karikatúra-vonalat, amit eleve csinálnak ezren, meg ami felett bőven eljárt az idő és ahhoz sem ragaszkodom pl., hogy feltétlen mosolyogjon minden megrajzolt arc - nem szeretem a fölösleges gagyizást, meg az ál-kedvességet. És azt gondolom, hogy a közönség sem szereti. A rajzolásnál nekem sokat számít, mit vált ki belőlem az adott egyén, aki elém kerül. Ha szomorúnak látom, vagy mérgesnek, akkor ez meg is jelenik a rajzon - persze bizonyos határokon belül, nem sértően eltúlozva. De nem akarom, hogy hazug, ill. egymásra húzható, egyen-gyártott, üres rajzok szülessenek. Hitvallásnak elég ennyi, remélem, akad majd még ilyen munkám.
(a fotók nem a legjobban sikerültek, de remélem, átjön a lényeg)
És ilyen, amikor akasztják a portré-hóhért, rólam is született egy gyors rajz. Nem lett rossz, de a Bud Spencer-arcomat nem teljesen sikerült visszaadni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése