Matjas jelenti from Perisz

a Máty-pályázatos nyereményemhez nem várt módon hozzácsapott párizsi repjegyes lehetőséggel nagy nehezen mégiscsak tudtam élni, mázlim volt (a részleteket hagyjuk).

beszámoló:
először is, ennyi jó nőt egy rakáson sztem nem is nagyon láttam (Stockholmban talán). oké, hogy itthon is szépek a csajok, csak egyrészt sokkal több a kurvás ("diszkós") csajszi + itthon sok a szép, de szomorú arcú leányzó. nagy vonalakban amúgy ez is az alapvető különbség az ottani és az itteni emberek közt. Párizs igazi olvasztótégely, nagyon sokan vannak ott, sokfélék, és kb. mindenki valami egészséges erőt sugároz magából. ahogy hazaérkeztem - pedig csak pár napot voltam kint - rögtön fejen csapott az éles kontraszt, hogy itthon mindenkinek rossz a kedve, mindenki fancsali, fásult, menekül, durcás, a másikra fúj, cicceg, pofákat vág stb.
sokat metróztam kint (szó se róla, igencsak megoldott a tömegközlekedés, a ki-beengedő rendszer automatizált és működik, tralala), sokat voltam tömegben. elég sodrósan közlekednek a népek, viszont sosem felejtik el a "páhdon"-t odabiggyeszteni, ha útban vagy, vagy ha neked mennek. itthon a durcás nyanya nem szól, csak pofát vág, ha meg már szól, akkor veszekszik (Ongriában nagy a feszkó...).
eszembe ötlött, hogy egyszerűen oktató jelleggel ki kéne utaztatni innen szinte mindenkit, hogy kicsit körülnézzen arrafelé, hogy úgy is lehet élni... ok, más eleve az ottani életminőség, az anyagi helyzet, más a múlt stb. de a hozzáállást el lehetne sajátítani, mert az még talán ingyen is van.
ámbátor csövesek ott is vannak, nem is kevés.
meg futballhuligánok: "szerencsém" volt részt venni egy eksönben, ahol egy csapat 10-20 éves csákó megállónként vagonról vagonra átszállt, ugráltak a metróban, jól be is mozgatták, nótákat kántáltak, fene hangosan.. vicces és félelmetes volt egyszerre. harapni lehetett a levegőben a feszült figyelmet, lehetett látni az utasok arcán, hogy ők sem tudják ezt hova tenni, és hogy csak egy szikra kell, ami bepöccinti ezt a bandát és beindul a balhé. szerencsére semmi ilyesmi nem történt.
amúgy volt egy, részemről bunkóságnak (figyelmetlenségnek) tartott tulajdonsága a metrón utazó párizsiaknak: vannak lehajtható ülések a metrókon, melyekről, ha felállsz, nekicsapódnak a "falnak". ismerős, itthon is van ilyen néhány buszon stb. na, ha nem fogod meg, iszonyúan neki tud baszódni, hangosan. és ők rendre hagyják is, hogy baszódjon:) én mindig megfogtam, mert mittomén, nem bírom a zajt, meg van kvázi egy elvem, hogy igyekszem figyelni embertársaimra. szemmel láthatóan erre csak én ügyeltem, de a nekicsapódás is kb. csak engem zavart. érdekes kontraszt (...) a franciákok másra, másként ügyelnek.
ha már kvázi: láttam a Notre Dame-ot, Eiffel tornyát, a Louvre-t is, messziről stb. egyikben sem voltam, mindenhol kígyózó sorok álltak (ezeket a nevezetességeket célzottan, egy köv. alkalommal lenne érdemes megnézni, rakat dellával felszerelkezve, of course). kevés volt az időm, inkább sétálgattam erre-arra. tele a város mopedekkel, vannak bérelhető cangák, meg rakás kávéház, ahol a teraszokon kifelé ülnek az emberek, süttetik magukat a nappal. és talpalatnyi helyekre van bezsúfolva egy rakás asztal, szék, mégis egész jól elférnek.
tul.képp., mivel bebuktam a David LaChapelle-kiállítást, csak egy múzeumban voltam: az Erotika Múzeumban, ami tök vicces volt, tele mindenféle törzsi cuccal, meg archív pornókkal, mindenféle bisz-basz (szó szerint). ez a Pigalle-on található, ami tele van pornómozikkal, sex shopokkal, nudibárokkal (az egyikbe majdnem be is rángattak, alig menekültem meg), meg ott figyel egy db Moulin Rouge is.
jártam a Gobelins-ben is, éppen nyílt nap volt. az animáció szakon főleg dizni-kidolgozottságú projekteket lehetett látni, ami nem teljesen az én világom, de azért simán le a kalappal. néhány készülőben lévő Annecy 2009-spotba is bele lehetett kukkantani, szemügyre venni a gyártási részleteket, storyboardok, látványtervezés, minden... nem is mondok többet, zsír suli, jól felszerelt, a diákok kábé full profik. van egy kis vetítő is, nem egy MOME-auditórium, de vannak kényelmes moziszékek, finom lenne egy ilyen itthonra is.
és persze a képregények: voltam egy bazinagy boltban, láttam sok szépet és jót. ennyi. a bőség zavara egyfelől, másfelől meg a szokásos ruppótlanság. volt sok szép design-könyv is, street art-os könyvek, telefonkönyv vastagságú Ashley Wood-album, Jamie Hewlett-album (Tank Girl) stb. a franciákok közt is láttam rengeteg jót, underground ff válogatásokat, sajna szövegesek voltak, olyat meg nem akartam venni. volt egy Angouleme-díjas Pinokkió-könyv, meg egy Mutafukaz című, ezek is elég faszának tűntek. végül vettem egy szövegtelen Jim Woodring-albumot, ami nagyon érdekes, de róla tán még regélek bővebben később.

jó menet volt ez a párizsi, remélem, eljutok még oda.

ja és árak (akit ha érdekel):
palacsinta a burzsujdzsumbujban 2-3 euro
korsó sör, kb. mindenhol 4 eurótól fölfelé
boltban a 0,5 l doboz Guiness viszont 1,50, hm