para + pánik

na most az van, hogy már régóta meg kellett volna ezt írnom, de sebaj, most fogom megírni, az egy db blog-nézőm úgysem fog panaszkodni, i think. a másik meg, hogy lehet vissza kéne menni Kicsen Janira, mert már megint filmes blogot csinálok, nem pedig a saját szarjaimat rakom ki a polcra száradni.
anyway: múlt hét csütörtökjén volt a Magyar Kúltúra Nap(alm)ja /--> ojvé, egyre viccesebb vagyok!/ na, ennek apropóján az Uránia moziban ingyenes vetítések zajlottak délutántól pirkadatig, csakis magyar filmek, mink pedig a kis csapattal 2 filmet néztünk meg egymás után.
1. Para
2. Pánik

álljon itten hát a véleményem:
1. Para
hááááááát... ez volt a kevésbé jobb. valami gáj ricsi-féle gengszterkedős, humoros keveredős-véres-verekedős mókát akartak összehozni. akartak, papíron, mert az operatőr végig aludt, és talán a rendező is túl sokszor maradt ott a büfében, a filmet meg egyszerűen ott felejtette. tán ebből következően nem is véletlen, hogy az egyik legnagyobb erénye a filmnek, hogy iszonyat jó kajákat láthatunk benne: rögtön a nyitásnál házi meggyes süti, amint éppen vagdossák kifele a tepsiből, aztán rá pár percre egy megnyitón vagyunk, csupa finom falatkák, bormámor, makkároly (na jó, ő nem olyan finom).. aztán jut még egy valag székelykáposzta, tejföllel, végül a desszert pihe-puha bukta, hogy mindjárt szétolvad a szájban... ugye, hogy gyűlik a nyál?
de nem a filmtől, pedig attól kéne. sajna sok benne az üresjárat, unalmas a jelenetek nagy része és emlékezetes poénból sem jutott túl sok, az elrabolt lány verekedős jelenete meg egyenesen ciki, rosszul levezényelt, látni sem lehet semmit.. és valahogy az egész olyan nyugdíjas "magyar" film, amilyennel jóérzésű ember már nem szívesen találkozik. amolyan elvagyunk, elviccelődünk, itt a mi kis szar országunkban, a szar kis poénjainkkal. csak akkor mér kell erre egy abszolút hálivúdi zsánert erőltetni. nem lenne baj a mix-szel, sőt, ha az alkotói szándék mögött meghúzódott volna némi eredetiségre való hajlam. de ilyennel csak csínján bántak, nehogy már a sok fűszer megártson.
persze a színészek mentik meg az egészet: Csuja Imre előtt meghajlás, neki kábé valami Torrente- vagy Machete-típusú filmben kéne szanaszétkaszabolnia a vásznat, magányos, borostás killerként simán el tudnám képzelni, amint bajusz alatt elmormogott oltós dumákkal, szivarral a szájában küld bele bárkit a halál redvás torkába. nem csinál semmit, csak áll és néz, és megvan a jelenet. kész. Für Anikó is tök okés, aranyos, a többiek is nagyjából jók, kár, hogy a szájukba rittyentett dialógok nem olyan erősek. Szervét Tibor viszont elég gyengusz, súlytalan, modoros, nem is nagyon lehet elhinni neki, hogy ő a ril madafaka gengszterfőnök, mint ahogy Kamarás Ivánék is elég halaványak elegánsra fazonírozott verőlegényekként. a ganxta-vonalból a legnagyobbat Thúróczy Szabolcs szakítja, hálistennek ment valamit a filmen, szőke hajjal, pár mondattal, félelmetes fazon, aki bármikor összever, csak mert a wiwre homályos képet tettél fel anyádról:) vagy hasonló, nemtom. mindenesetre elég fenyegető a jelenléte...
ki lehetett volna ebből hozni jobbat is. csak némi invenció, több humor, a filmkészítés gyermeki öröme (anyád, van egy kameránk, csináljunk valami seggbekúrtjó filmet!), ami hiányzik. fáradt, kopott, felejtős. alszik a széken a kabát. jól van már, de mikor ébred fel?

2. Pánik
hülye képzavarral élve, az a bizonyos "kabát" ebben a filmben felébred. persze lehet, hogy felesleges a két filmet egymáshoz hasonlítani, de egyfelől adja magát, mert pont egymás után néztük meg és mind a kettő magyar alkotás, másfelől az egyik rögtön hozza a másik mulasztásait.
mást ne mondjak, ez a film már a nyitásnál megvett. kamerakezelés, zörejek, dizájn, színészek haja, ruhája, okésak, maiak, menők. minden megvan, képileg, és a film készítését, technikáját tekintve, ami a Parából hiányzott. egy bunyós jelenet dögösre, keményre van megcsinálva, nem szerénykedünk. aztán a továbbiakban is folyamatos flash-ek vannak: pöpec beállítások, ügyes átvezetések, víziók, trükkök, mindenhol abszolút modern miliő, fények, színek, mintha nem is magyar filmet látnánk. klipes nagyon és végig pörög. nagyon sok jól megoldott jelenet van benne és sok apró részletre is odafigyeltek, pl. fiktív logók, egy jelenetben egy street art festmény a falon csak úgy mellékesen jelenik meg a háttérben, ahogy végighalad a kamera. nagyon örültem ezeknek a plusz adalékoknak. ha már trendi film, a Kontrollra is simán ráver jónéhány kört..
a sztori is elég érdekes, kábé mindenkit érintő súlyos pszichés problémákról, több karakteren keresztül, párhuzamosan futó cselekményszálakkal, nem is igazán az a popkornos mozi-téma. nagyvárosi neurózis: menekülés a világtól, a többi embertől, magunkba zárkózás, önmagunk fel nem vállalása mások előtt, folyamatos görcsölés stb. végig sikerül fenntartani az érdeklődést, én mindig vártam, milyen jelenet jön legközelebb, mire fut ki a cselekmény. itt valószínű vannak problémák, gondolom, többszöri nézésre ezek jobban kidomborodnak. a többszálú cselekmény összekötése helyenként jól működik, máshol talán kevésbé szerencsésen, némelyik szál pedig el is hagyható (pl. az Ónodi Eszter-féle vonal nem kap megfelelő hangsúlyt, nincs kibontva, ezért tűnik fölösleges, ráerőltetett plusznak).
néha azt sem lehet teljesen eldönteni, hogy ez valami vérkomoly film, vagy vígjáték, mert elég erősen ráncigálják a nézőt végletek között - amit aztán vagy sikerül feloldani, vagy nyitott kérdés marad. a zavarodott ufó-hívő fiú sztorija elég halavány (bár van benne egy magyar filmben eddig még nem sűrűn látott igazi batár horror-maszk, aminek én örülök és itt vigyorgok magamban), megtoldva az általam imádott Stefanovics Angélával, kúl napszemüvegben (aki nem csak általam imádott, mert olybá tűnik, amióta "emesézik", tán az egész országot megbolondította, legalábbis a vetítésen a mozinézők fele simán be volt oltva, és Angéla bármit csinált, még ki se nyitotta a száját, már röhögtek két pofára). van benne egy - szerintem - Lynch-es kiállás, a vicces szakítós jelenet, ami annyira holdbéli szitu, hogy nem is tudtam hova tenni (...).
szerencsére sok jelenet nagyon erőteljes lett, nem csak megoldásában, de tartalmilag is, így nem lehet egyértelműen ráfogni a filmre, hogy csupán csak egy szép nagy lufi, semmi más, egy olyan film, ami olyannak tűnik, mintha jó film lenne, miközben nem az.
a színészek itt is nagyon jók, sőt. Bánsági Ildikó lubickol a szerepében, majdhogynem mindenki emlékezetes, pl. Schell Judit a rideg kiképző-terapeuta szerepében jó, bár nem elég egyértelmű a szerep előjele, iránya (számomra), vagy Thúróczy Szabolcs (már megint), mint buzi kommandós stb. volt pár ismeretlenebb arc is, a buzi-társ, a rendőrfőnők, Bánsági havernője, akik abszolút hozták a szintet, ill. az egyik voltaképpeni főszereplő, Gubik Ági egy nagyjelenetben annyira odatette magát, hogy lejött a filmvászon.
hümm-hümm.. nem szuperlatívoszkodom tovább, nyilván nem hibátlan alkotás, vannak egyenetlenségei, de rengeteg erénnyel bír, amelyek mellett nem lehet szerintem csak úgy elmenni, pláne, ha magyar közönségfilmről beszélünk (sőt, olyanról, amely a szórakoztatáson felül még mondanivalóval is bír). izgalmas, jó nézni. örülnék, ha lenne még vagy tíz ilyen film, és ez lenne közöttük a legszarabb. de mivel ínség van, sok választási lehetőség nem lévén, ettől virul az arcom.
Till Attila, a rendező nem átallotta még saját maga paródiáját is beletenni a filmbe, ami szintén elég erős és vicces gesztus a részéről. remélem, csinálni fog még filmet, ennél még jobbat, jobbakat, hajrá.


ui.: már a Szezonban feltűnt, ez a 2 film pedig csak megerősített abban, hogy ha egyszer lesz Guta nyomozós animációm, nagy eséllyel ezt a Thúróczy-fickót kéne megnyerni hozzá hangnak, abszolút passzolónak érzem, van a hangjában érzékenység is, de kőkemény szikárság + tanyasi tahóság is. hiteles.