hevenyészett postolási szokásomhoz híven ismét fáziskéséses beszámoló következik. Brüsszelben volt szerencsém járni-kelni majd egy hónapja a jó kis hóesésben, az utolsó nap kisütött a napocska, rögtön frendlibb lett a város is, nem mintha amúgy gáz lett volna, igencsak élhető helynek tűnik, de azért az arcbatépő hófúvás és jeges macskaköveken csúszkálás helyett mégiscsak kellemesebb ha simogatnak a napsugarak. hínnye. ez voltaképpen bármelyik városra igaz lehet, punkt.
Anima 2010 nevű animációs fesztiválon veszengtem részt, mint guest, miután voltak oly kedvesek levetíteni a diplomunkámat egy Animated Nights nevű blokk keretén belül - hozzáteszem, olyan izmos filmek társaságában, mint a Logorama, úgyhogy büszkeség. hajnali kettőkor volt vetítve, tök kómásan prezentálnom is kellett, no hát nem vittem túlzásba, első körben bevittem köszönés gyanánt egy "bon nüi"-t, ami ugye jó éjszakát jelent, sebaj, utána elmondtam, hogy Lanczingernek hívnak, végül leengedtek a színpadról. a filmem halkan szólt ugyan (sájzé!) de azért bírták és rendesen megtapsolták a népek, vagy 300-an lehettek, egy óriás vetítőteremben - ezért is ciki, hogy halkan bírt szólni, mer' képzeljük csak el, hohha dübörö', há'még'scsak az lett vo'na az igazí. amúgy menő szállodában laktunk, minden reggel megkérdezték a reggelinél a szobaszámomat a pincérek:)) nemtom, lehet, hogy valami csövesnek néztek, hááát...
Anima 2010 nevű animációs fesztiválon veszengtem részt, mint guest, miután voltak oly kedvesek levetíteni a diplomunkámat egy Animated Nights nevű blokk keretén belül - hozzáteszem, olyan izmos filmek társaságában, mint a Logorama, úgyhogy büszkeség. hajnali kettőkor volt vetítve, tök kómásan prezentálnom is kellett, no hát nem vittem túlzásba, első körben bevittem köszönés gyanánt egy "bon nüi"-t, ami ugye jó éjszakát jelent, sebaj, utána elmondtam, hogy Lanczingernek hívnak, végül leengedtek a színpadról. a filmem halkan szólt ugyan (sájzé!) de azért bírták és rendesen megtapsolták a népek, vagy 300-an lehettek, egy óriás vetítőteremben - ezért is ciki, hogy halkan bírt szólni, mer' képzeljük csak el, hohha dübörö', há'még'scsak az lett vo'na az igazí. amúgy menő szállodában laktunk, minden reggel megkérdezték a reggelinél a szobaszámomat a pincérek:)) nemtom, lehet, hogy valami csövesnek néztek, hááát...
filmfesztiválozás közben az ember leginkább filmet néz, a városnézésre kevesebb idő jut, így pl. semmi múzeumot nem láttunk, még a képregénymúzeum is kimaradt, maybe next time. de a Delirium nevű 1000féle sört kínáló helyre azért eltévedtünk + maradt az utcafotózás, a helyre kis street artok stb. (facebook-ra pakoltam fel belőlük), meg az ilyen pofafélék:
szoktam ilyeneket fotózni, de nem vagyok ezzel egyedül, pont Brüsszelben találkoztam egy albummal, amiben ilyeneket gyűjtöttek össze, Buddies a címe (linket mondjuk nem találtam róla).
szoktam ilyeneket fotózni, de nem vagyok ezzel egyedül, pont Brüsszelben találkoztam egy albummal, amiben ilyeneket gyűjtöttek össze, Buddies a címe (linket mondjuk nem találtam róla).múzeumban ugyan nem, de képregényboltban jártam és be is szereztem pár kötetet.
pl. Andi Watson - Love Fights: ócsóé túrtam, Andi bácsi rajzait már korábbról ismertem, így nagyon megörültem, amikor ezt megtaláltam. kedves kis történet, egy olyan világban játszódik, ahol a szuperhősök a mindennapi élet megszokott szereplői, ha pl. bunyó zajlik a közelben, akkor addig leáll a metró stb. az emberek pedig unottan morgolódnak, hogy megint elkésnek a melóból. ez a háttér, a fő sztori pedig egy szerelmi történet egy képregényrajzoló csákóról, aki egy szeplős, szöszi újságíró kisasszonnyal bonyolódna romantikus kapcsolatba, ha nem kavarna folyton alá az időközben szuperhőssé változott házimacskája. közben a képregénykészítés, -kiadás menetébe, visszásságaiba is betekintést nyerhetünk. 2 kötetes könyv, ez az első, tán majd meglesz a folyt. is.
túrtam még egy Blade-et is, detto 2 kötetes és ez az első. ez a könyv inkább az olcsósága miatt érte meg nekem, bár eleve bírom a rajzokat is, meg a mesélési technikát, ami a jobb mangák sajátja, ahogy az idővel bánnak, hosszú, kitartott jelenetek, feszültség fokozás, akció, "vágások". és ez egy jobb manga, nem nagyon lehet vele mellényúlni. "penge", höhö.
pl. Andi Watson - Love Fights: ócsóé túrtam, Andi bácsi rajzait már korábbról ismertem, így nagyon megörültem, amikor ezt megtaláltam. kedves kis történet, egy olyan világban játszódik, ahol a szuperhősök a mindennapi élet megszokott szereplői, ha pl. bunyó zajlik a közelben, akkor addig leáll a metró stb. az emberek pedig unottan morgolódnak, hogy megint elkésnek a melóból. ez a háttér, a fő sztori pedig egy szerelmi történet egy képregényrajzoló csákóról, aki egy szeplős, szöszi újságíró kisasszonnyal bonyolódna romantikus kapcsolatba, ha nem kavarna folyton alá az időközben szuperhőssé változott házimacskája. közben a képregénykészítés, -kiadás menetébe, visszásságaiba is betekintést nyerhetünk. 2 kötetes könyv, ez az első, tán majd meglesz a folyt. is.
túrtam még egy Blade-et is, detto 2 kötetes és ez az első. ez a könyv inkább az olcsósága miatt érte meg nekem, bár eleve bírom a rajzokat is, meg a mesélési technikát, ami a jobb mangák sajátja, ahogy az idővel bánnak, hosszú, kitartott jelenetek, feszültség fokozás, akció, "vágások". és ez egy jobb manga, nem nagyon lehet vele mellényúlni. "penge", höhö.
kövi cucc egy kanadai fickóé, aki az idei Animán zsűritag volt, Guy Delisle a neve és elég sok comixot gyárt, főleg olyanokat, amelyekben nulla szöveg van, mindent a képek mesélnek el, emiatt, meg amiatt is, hogy a képkockaméret kis kivételtől eltekintve azonos marad, elég storyboard-os hatásúak a munkái, simán tekinthetők animáció alapnak. egy színes kötetet vettem tőle, Louise a la plage a címe, egy kiskrapek kalandos napját mutatja be a strandon. jópofa, aranyos képregény, jól van elmesélve a sztori. külön érdekesség, szürreál vonal a könyvben, hogy az egyik mellékszereplő, a kiskrapek plüsscsacsija valójában él, és amikor a srác bajba kerül, mindig ott terem és hiperszuper mentőakciók keretében megmenti az életét. persze ilyenkor a srác a szemeit végig eltakarja félelmében, így a csacsi élő mivoltáról és magukról a mentőakciókról halvány dunsztja sincs.
beruháztam egy mívészeti kiadványra is, bizonyos Slinkachu street art-os mívész könyvére (mint utólag kiderült, kb minden melója fent van a neten, a könyvben meg igazából semmi extra plusz sincs, hehe:)) sebaj, azért nem bántam meg - teljesen:)). ez a fickó minifigurákat, szituációkat gyárt és valós utcai környezetben helyezi el őket, majd az egészet lefotózza. közelről is, távolról is. elég vicces + érdekes. emitten látható tőle sok minden.
na, most aztán kipostoltam magam.jóccakát;)
