Ma szereztem egy dedikációt Kemény Zsófitól (ráadásul rajzosat!). Elég kevés könyvet olvasok, pláne magyar kortársat, úgyhogy jelenleg számomra kb. ő egyedül a "magyar kortárs". Amit ír és ahogy ír, ahogyan csűrcsavarja és költi a szavakat, az megszólít, úgyhogy ennyi épp elég is. Meg vagyok szólítva és kész. Egy másik könyvét is olvasom, a címe: Én még sosem. Ez egy regény, mely hitelesen felidézi a kamasz középiskolás időket és azok minden útkeresős, megfelelni vágyós, keresgélős, mások-vajon-mit-gondolnak-rólam/leszarom-os hangulatát, pedig ez már az "érintőnyomkodós" generáció, de úgy tűnik, a problémák és nyűgök és elsőcsókelcsattanások misztikumai nem évülnek, bár arra kíváncsi lennék, hogy a fiúlélek nyűgjeibe hogyan ásta be magát Zsófi, mert pl. szerintem elég jól, csak hát az a kérdés, hogyan. Én segg meg elfelejtettem megkérdezni. Plusz nagy szerepet kap a könyvben a slam is, ami Zsófi másik nagy terepe, élőben ugyan még nem hallottam se őt, se mást, de gyakorlatilag úgy ismertem meg, hogy orbánmiatyánkviktornak üzent egy verses videóval. Azóta pedig 2 könyve is megjelent. És még csak 21 éves, nem semmi. Én meg mind a kettőt jól megvettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése