vasárnapi interjúcska á lá animáció + élet + stb.

Hol volt, hol nem volt, a Vasárnapi Hírek c. újságtól megkerestek e-mail-ben pár kérdéssel, animáció, ill. MOME ügyben... A válaszaimat eléggé bő lére eresztettem, a végeredményt tekintve az újságba pedig egy összeállítás került, több megkérdezett is volt persze, így mindenkinek kb. csak egy bekezdés jutott, nesze neked bő lé. Úgy gondolom, ha már ennyi időt töltöttem a válaszok megfogalmazásával stb., akkor hadd legyen elolvasható az "interjú" a maga teljes terjedelmében.

Akinek van türelme hozzá, nyugodtan veselkedjen neki az olvasásnak :).

Milyen színvonalúnak találja a MOME képzését, mennyire tudja tartani a lépést a világgal? A kikerülő szakemberek világviszonylatban mennyire megbecsültek vagy keresettek?

Színvonalasnak tartom, főleg a magas minőséggel szembeni elvárások tekintetében.. Nem annyira technikai jellegű az oktatás, mint inkább szemléletbeli. A mindig újat keresés, a friss hang, a nyitott gondolkodás folyamatos sulykolást, támogatást kap. Nagy hangsúlyt fektetnek a diákok ön-nyüstölésébe is, hogy minél inkább a maximumot izzadják ki magukból, ha lehet és hogy mindenképp merjenek bátrak lenni (és ne legyenek lusták:)). A csapatmunka-orientáltságra való nevelés is lényeges jellemző.

Szerintem a MOME jól hangzó márkanév, de nem követelmény a szakmában, amennyire én tudom. Mindenki az egyéni teljesítményei alapján találhat magának munkahelyet, de a MOME jó hátszél, ill. jó alap lehet kapcsolati tőke kialakításához, ami nem elvetendő. A magyar szakemberek szerintem abszolút elismertek külföldön is, egyre több a kooperáció. Sőt, tapasztalatom szerint a külföldi főnök mentalitás sokkal nagyobb hangsúlyt helyez a dicséretre, mint a magyar, amelyik sokszor lekezel, vagy simán csak semmibe vesz ("örüjjé, hogy dolgozhatsz"). Hogy mást ne mondjak, a külföldi sok esetben kér, nem pedig "parancsol". Nagyon fontos, hogy partnerként, ne pedig "csicskaként" legyen kezelve az egyszeri dolgozó, a munkahelyi miliő is teljesen más lesz ettől. Persze idióták itt is, ott is akadnak, ez nem vitás.

Elég az itt végzettek számára a tudás, vagy minimum külföldi egyetemeken kell folytatniuk a tanulást, hogy esélyesek legyenek elhelyezkedni?

Fogós kérdés, egyrészt elég vagy legalábbis egy erős alap lehet az itt szerzett tudás is, de az elhelyezkedés nem feltétlen ettől az egyetemtől, vagy akár egy külfölditől függ, szerintem... Hanem nagyban függ attól is, mennyire önképző az ember, mennyire szorgalmas, mélyed el tutorialokban, milyen az ízlése stb.. mennyire nyitott. Ahogy az előbb is említettem, ehhez az egyetem nyújt egy szemléletbeli támogatást, illetve workshop-lehetőségeket. Onnantól kezdve már minden az egyénen múlik - meg persze néha a pénztárcán :) de remek ösztöndíj-lehetőségeket is ki lehet fogni. Szóval ilyen szempontból a külföldi egyetem megtapasztalása is összejöhet. Sokan amúgy már az egyetem mellett elkezdenek dolgozni, vagy már eleve úgy felvételiznek, hogy van némi szakmai múltjuk, ami nagyon hasznos pluszt jelent.

Mivel kecsegtet a szak, milyen elhelyezkedési lehetőségek merülnek föl manapság egyáltalán itthon? Mégis, miért jelentkeznek rá oly sokan?

Úgy vélem, hogy a workshop-lehetőségek, az összedolgozás más országokkal, ill. azok egyetemeivel, stúdiókkal, elég vonzó lehet. Vagy úgy általában véve ebbe a szakmába, az animációba való belekóstolás - ez is vonzó és izgalmasnak tűnik, ezért jelentkeznek sokan, gondolom. A film-, ill. animációkészítés pedig egy izgalmas, komplex munkát, ill. végeredményt jelenthet. Aztán valaki vagy beleszeret vagy máshol keresgél.. Régebben kábé csak rendezőképzés folyt, de azt hiszem, folyamatos az átsrukturálás, a szakma egyéb szegmenseire való specializáció, ami szerintem nagyon fontos. Ne 10-15 rendező jöjjön ki az egyetemről, aztán egyik sem rendezőként talál majd munkát, hanem legyen profi storyboarder, vagy akár figuratervező, vagy szimplán profi animátor. Egy stabil animátor nagy kincs a gyártásban, szerencsére akad belőle jó pár itthon.

Elhelyezkedési lehetőség: sokan a reklámszakmában kötnek ki, vagy utómunka stúdióban, esetleg játékfejlesztő cégnél.. sok animációs a végén grafikus lesz. Néhányan pedig pályáznak és egyedi filmeket készítenek, önkifejeződnek, ha összejön. Szerintem ennek régebben nagyobb divatja volt, amikor jobban épített mindenki az állami támogatásra. Ez is átalakult: lent volt, most kicsit feljövőben van, de pl. befektetőket találni animációs produkciókra tudtommal lehetetlen itthon, mert nincs belőle profit. A sorozatgyártás nagyon ritka itthon, tervekből van bőven, de a megvalósulás elenyésző.. Ugyanakkor a TV mint platform megszűnőben van, amikor én elkezdtem a sulit, még tényező volt, de már egyre kisebb a szerepe az internettel szemben. Bárki megcsinálhatja a saját sorozatát a saját youtube csatornáján, ha van rá kapacitása, kedve, ereje, türelme (és tehetsége).

Vagy pedig, ha már a MOMÉ-ra jár, akár csinál egy szuper diplomamunkát, amivel fesztiválokon hasít.. És ez hozhat újabb és újabb projekteket, vagy kollaborációs lehetőségeket. Az utóbbi években egyre több ilyen akad és nem értem, hogy a magyar média erre miért nem kapja fel jobban a fejét. Ahhoz képest, hogy mekkora sikerek ezek (pl. a Nyuszi és őz, vagy akár a Simon vagyok), az itthoni visszhangjuk nem valami eget verő.. Pedig lenne mire büszkének lenni, azt gondolom, de a villalakók ügyes-bajos kínjai biztos fontosabbak.

Ön milyen jövőt képzelt el magának a szakmában, amikor a szakra járt? Mik voltak a realitások?

Én azt gondoltam, hogy majd megcsinálom a saját sorozatomat, hasítok vele külföldön és akkor én leszek a "sztár" :) Ehhez képest persze másképp alakult, én is másra fordítottam az energiát, ill. a lehetőségek is szűkösek. De akiben van elég kitartás, az megcsinálhat, bármit.. Apróbb sikereket én is elértem, és arra is büszke vagyok, hogy a diplomafilmem megjárt pár külföldi fesztivált, némelyikre el is utaztam - igazából ez azért nem olyan rossz dolog :) De én képregénnyel, állóképpel többet foglalkozom, mint pl. animációkészítéssel, nálam ezek a dolgok megoszlanak. Viszont mindenképp fontos számomra, hogy valamilyen szinten a saját stílusomban maradhassak. Ezt többnyire sikerül elérni, az explainer video-kat gyártó cégnél, ahol storyboard-os illetve látványtervező is voltam, sikerült elérni, hogy a megrendelői igényekhez való igazodás mellett a saját stílusomat, ötleteimet is belevihettem a tervezésbe. Így megvalósult egy viszonylag egészséges kompromisszum.

Ma milyen technika, figurativitás, műfaj a befutó az animációban? Ehhez képest nálunk mi a menő?

Én azt gondolom, hogy nálunk nagyjából update trendkövetés van, a reklámok, de az egyedi projektek terén is :)  Szóval, nem hiszem, hogy lenne egy db kifejezett fősodor, bár most az infografika, motion design pl. elég menő, bár már valószínűleg kezd lecsengeni. A 3D még mindig hasít, de a klasszik, kézirajzos, firkás animációnak is van még terep, sőt, kuriózumnak számít. Van némi 80-as évek retró, meg hipszterkedés, ezek nevezhetők trendeknek most.. Annyira nem követem ezt, mert úgyis akkora a szórás, meg a jóféleség, ami árad az internetről, hogy egy nagy kreatív káosz az egész.. Ami legutoljára nekem feltűnt pl. az Adventure Time vagy különösen a Gumball c. sorozatok esetében, hogy stíluskeveredés zajlik, minden mindennel mixelődik, technikák, világok stb.. Ami eddig underground volt, most fősodor lett. A 3D pedig szerintem kezd új szintre lépni... pl. a Lego Movie-ban nagyon tetszett, hogy imitálták a klasszikus stop motion animációt. Tehát egy új technikával visszanyúlnak egy eggyel korábbihoz, nekem ez nagyon szimpatikus, mert egy teljesen jó ötvözet lesz belőle. A készülő Snoopy ill. Spongya Bob mozik trailer-eiből is ez tűnik ki számomra, hogy nem akarják teljesen élethűre alkotni a figurákat, mint az elbaltázott Hupikék mozi esetében, hanem megtartják őket műanyag figurának, mintha bábok lennének.. de mégis élők. 2D vonalon pedig egy Manly nevű pilot keltette fel a figyelmem, a maga harsány, rágógumiszínű trash-es világával.. nekem kicsit nehezen fogyasztható, de hogy érdekes, az biztos.